Az ember olyan, amilyen, ne rejtse el magát. [...] A valóságos, maradéktalan találkozásban az ember nem hazudik magának és a maga teljességében van jelen.
Ahol már megszűnik a félelem, a szégyen, amely a hazugságot és a rejtőzködést szüli.
Ebben a találkozásban az ember nem utasítja vissza magát, és nem erőlteti másra magát. Engedi, hogy megérintsék, és nem tolakszik a jelenlétével. Szembenéz a másikkal, és nem fél senkinek a szemétől.
Mintha azt mondanánk egymásnak: létezel, tehát létezem; és úgyszintén: megszületek, hogy megszüless, hogy légy; és ugyanígy: ne félj, veled megyek.
~ Jerzy Grotowski: Az ünnep. Pályi András fordítása.